Egyházkerületünk rövid története
A mai Királyhágómelléki Református Egyházkerület a független
erdélyi fejedelemség kezdete óta a debreceni - Tiszántúli Református Egyházkerülethez tartozott.
Az új korszak az elsõ világháború végével
kezdõdött, amikor mind Erdélyt, mind a Partiumot Romániához csatolták
az 1920. évi trianoni békeszerzõdés értelmében. Az Erdélyi Református
Egyházkerület mellett megalakult a Királyhágómelléki Református Egyházkerület
183 egyházközséggel és nagyváradi székhellyel. Elsõ választott püspöke
Sulyok István bihari esperes volt. Az új román állam nem ismerte el a
Királyhágómelléki Református Egyházkerület megalakulását. Bár Nagy Károly,
az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke felesküdött a román államra,
a két háború közt is különbözõ törvénytelen intézkedést tettek a református
egyház és más kisebbségi egyházak ellen.
Sulyok István nagyváradi püspök (1921-1944)
és Nagy Károly kolozsvári püspök kemény harcot vívott az asszimiláló és
diszkriminatív román politika ellen. Az állam a Romániai Református Egyház
létét is fenyegette és veszélyeztette a hívek vallási és nemzeti identitását.
Egyházunk számára legfájdalmasabb csapás az volt, hogy a nacionalista
román állam jogtalanul kisajátította egyházaink ingatlanait és megszüntette
a felekezeti oktatás fejlett szervezetét. Románia egyáltalán nem tartotta
tiszteletben - a békeszerzõdés vagy más dokumentumok értelmében - a kisebbségekkel
szemben fennálló kötelezettségeits.
A trianoni szerzõdéskötés után a fenti két
református egyházkerületet egy országos zsinati modell szerint szervezték.
Ettõl kezdve a kolozsvári teológiai akadémia vette át a lelkészek képzését.
A súlyos elnyomás ellenére, vagy talán éppen
az önvédelem szükségességétõl indíttatva, a Romániai Református Egyház
a két háború közti idõszakban lelki megújuláson ment át.
Az 1940. évi bécsi döntést követõen a Királyhágómelléki
Református Egyházkerület legnagyobb része magyar fennhatóság alá került,
csakúgy, mint az Erdélyi Egyházkerület nagy része. A második világháború
után, miután ezeket a területeket Romániához csatolták, egyházunk újjáalakult
Nagyváradi Református Egyházkerület néven, míg az Erdélyi Kerület a Kolozsvári
Egyházkerület nevet kapta. Csernák Bélát, a hivatalosan megválasztott
püspököt nem ismerte el a román kormány.
Az 1948-ban történt kommunista hatalomátvétellel
a modern történelem egyik legsúlyosabb egyházüldözése vette kezdetét egyházunk
ellen. 1948-ban minden egyházi tulajdont államosítottak. 1952-ben és még
inkább 1956-ban számos református és más kisebbségi egyházhoz tartozó
lelkészt letartóztattak. Az ateista ideológia és diktatúra kora kezdődött
el.
1989 decemberében a temesvári református
gyülekezet hősies helytállásával kitört a romániai forradalom. Ez a Ceausescu-féle
diktatúra leverését jelentette.
Ezek után az események után mindkét kerület
visszanyerte korábbi nevét. Tőkés László temesvári lelkész választott
püspöke lett az Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek és Csiha
Kálmán lelkészt az Erdélyi Református Egyházkerület választotta püspökéül,
õt követte Pap Géza 2000-ben.
Köztudott, hogy a trianoni békeszerződés
utáni idõben elsősorban az utóbbi évtizedekben szenvedte el a Partium
és Erdély népe 450 éves történelme legsúlyosabb veszteségét.
Az 1989-es változások után a Romániai Református
Egyház folyamatosan harcolt a szabad vallásgyakorlásért, hívei vallási, emberi
és közösségi jogaiért, valamint oktatási és szociális intézményeinek visszanyeréséért.
A lelki és anyagi megújulás útján Egyházunk istentiszteleti helyeket,
diakóniai intézményeket és felekezeti oktatási intézményeket hozott létre
és törekszik a missziói és társadalmi munka elõbbre vitelére.
Ám a romániai kommunista diktatúra bukása
óta komoly akadályok állták útját annak, hogy egyházunk a hivatását teljesítse.
Ennek feltételeit a következõkben foglalhatjuk össze:
A jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok
visszaadása alapvető kérdés. Ez minden alkotmányos állam és társadalmi
igazság nélkülözhetetlen feltétele. Addig nem beszélhetünk alkotmányosságról,
demokráciáról vagy társadalmi békérõl, amíg az elmúlt évtizedekben önkényesen
elkobzott egyházi, közösségi és egyéni javak nem kerülnek vissza jogos
tulajdonosukhoz vagy nem fizetnek méltányos kárpótlást az elszenvedett
kárért.
A kommunista agresszió következtében a Romániai
Református Egyházat 1948-ban több száz egyházi épületétõl és jelentős
földterülettõl fosztották meg. Ezek rendezése még mindig nem történt meg.
Egyházunk lelkiismeretbeli kötelességének
tekinti, hogy tiltakozzék az igazságtalanság minden formája ellen, és hogy küzdjön az igazság érvényesítéséért. Ez az evangéliumi küldetés
egybeesik a demokratikus alkotmányos állam elõírásaival.
Minthogy egyházunk valamennyi tagja a magyar
etnikai kisebbséghez tartozik, a kisebbségek jogainak teljesítése
közvetlenül érint bennünket. Egyházunk népének szolgálata küldetésünkhöz
tartozik.
Keresztyén iskoláink az anyanyelvi
oktatás fellegvárai. Javaink államosítása elõtt a Romániai Református
Egyháznak széles körű, jól szervezett iskolarendszere volt, amihez több
mint 500 oktatási intézmény tartozott. Jelenleg három református kollégium működik egyházkerületünkben (Nagyváradon, Szatmáron és Zilahon), az Egyházkerületi Székházban pedig Partium első akkreditált magyar egyeteme, a Partiumi Keresztény Egyetem.
Bízunk benne, hogy Románia útját Európában
valódi demokratikus változások és igazi vallásszabadság kíséri majd és
megvalósul a kisebbségi jogok érvényesítése, a magántulajdon és kisebbségi
tulajdon szentségének tiszteletben tartása Romániában.