Történelmi keresztény egyházaink felelősségvállalása a cigánymisszió területén a legteljesebb együttműködést és összefogást kell jelentse egyházaink között, hiszen a misszió az a szolgálat, ahol vallási hovatartozás nélkül kell összefognunk roma testvéreink érdekében.
Keresztény egyházaink, ezen belül is a protestáns egyházak már a romák történetének kezdeti kutatásainál is nagy szerepet vállaltak. A cigányok történetének kezdeti kutatásai, a nyelvészeti összehasonlítások alapjai – főleg magyarországi, erdélyi vonatkozásban – keresztény, protestáns környezethez köthetőek.
A protestánsok és a cigánykutatások kapcsolatáról Szabadi István jelentetett meg egy kisebb dolgozatot Debrecenben 1994-ben A protestáns tudományosság és a cigánykutatás kezdetei: Szathmári Pap Mihály Cigány névjegyzéke címmel.
Ebben a dolgozatban olvashatunk arról az egyedi kultúrtörténeti emlékről, ami a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban található, ez pedig nem más, mint az első cigány-latin-magyar szótár, ami valószínűleg az 1780-as években keletkezett. A kéziratot, ami ma igen nagy jelentőséggel bír a cigányok származásának meghatározása szempontjából, Szathmári Pap Mihály professzor állította össze.
A szótár, aminek címe „Vocabularium Zingarico – Latinum et Hungaricum” 2148 cigány szót tartalmaz, amit latin és magyar nyelven is magyaráz. A cigány nyelvű szavak erdélyi magyar cigány nyelvjárásban íródtak. A kéziratban arról olvashatunk, hogy a cigány származású Vistai (Fekete) Farkas Mihály diák és kollégái gyűjtötték össze a szavakat. A kéziratban olvashatjuk először azt a mondatot, ami a későbbi kutatások alapja lesz, ugyanis a diákok a „magyar és indos” szavakról írnak. A cigány és „indos”, indiai eredetű szavak hasonlóságát egy dunaalmási (Magyarország, Felvidék) lelkipásztor, Wályi István vette észre, amikor Hollandiában tanult. Itt ismerkedett meg három malabári (India) diákkal. Feltűnt neki, hogy a malabári diákok nyelve hasonlít a győri cigányok nyelvéhez. Hazatérve, a magyarországi cigányok a Wályi által leírt szavak nagy részét értették. Erről a felfedezésről Székely Sámuel nevű tudós számolt be 1776-ban egy bécsi lapban, amelyet azután H. M. G. Grellmann német tudós elolvasott és ennek alapján bizonyítottnak vette a cigányok indiai származását. A külföldi irodalom a német professzornak tulajdonítja a cigányok indiai származásának felfedezését, de a német tudós a cigány nyelv és az indiai nyelvek kapcsolatáról írott könyvében megemlékezik Wályi Istvánról, mindezen kapcsolatok felfedezőjéről.
Wályi István felfedezéséig a cigányságot egyiptomi eredetűnek tartották, de volt, aki Etiópiából, Núbiából stb. származtatta a cigányokat. Ma már a szakirodalom – a magyar protestáns lelkészek, diákok felfedezésének köszönhetően – egyértelműen indiai származásúnak tartja a cigányokat.
A cigányok európai megjelenésével kapcsolatban több dátumot is megemlítenek. Ami bizonyos, hogy az Indiából való elvándorlás után a cigányok több hullámban érkeztek Európába, nagy részük a Kárpát-medencén keresztül. Magyarországon az 1400-as években találkozunk nagyobb létszámú cigány lakossággal, ami természetesen nem zárja ki, hogy akár évszázadokkal azelőtt nem lettek volna ott. Ugyanígy Nyugat-Európában is az 1400-as években találkozhatunk igazolhatóan nagyobb létszámú cigány közösségekkel.
Az évszázadok alatt a cigány lakosság megőrizte életmódját, szokásait, nyelvét, ami ugyan nem egységes nyelv, de a sok hasonló szó okán, minden cigány nyelvű ember megérti magát cigány testvérével, bárhol is éljen a világon.
Napjainkban a cigány lakosság egy hatalmas méretű identitásváltáson megy át. Nyelvét már sok helyen elvesztette, szokásai is eltűnőben vannak. Mindenben hasonlóvá kezd válni a környező lakossághoz. Itt természetesen a szegénységről, mint a cigányság legnagyobb gondjáról kell beszélnünk. Mert ez a hasonlóság leginkább itt mutatkozik meg. A cigány lakosság körében halmozottan nagy gondot jelent a szegénység, de ez a nagy tömegű szegény réteg szinte semmiben sem különbözik a környezetében élő lakosság szegény rétegétől. És éppen itt mutatkozhat meg a cigányság megsegítésének egyik legfontosabb eszköze is. Minden eszközzel segíteni kell a cigányokat és a környezetükben élő lakosságot a szegénység eltüntetésében. Nem külön felszámolni a cigányok, vagy a velük együtt élő lakosság szegénységét, hanem magát a szegénységet kell megszüntetni és ezzel hatalmas lépést teszünk a cigányok társadalmi beilleszkedéséhez.
A másik nagyon fontos része a romák társadalmi beilleszkedésének a tanulás, a gyermekek segítése. Nem történhet meg az, hogy valaki azért ne tudjon tanulni, mert szegény (akár cigány, akár nem cigány). Sajnos, tudjuk, hogy napjainkban nagyon sok helyen így van ez. De éppen ott, ahol legnagyobb a szükség, ott kell az egyházaknak is szerepet vállalniuk.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nagyváradon éppen ezt látta meg, amikor cigánymissziója egyik alapjává tette azt, hogy a gyermekeket segíteni kell a tanulásban. Tőkés László európai parlamenti képviselő, akkori püspök kezdeményezésére született meg egyházunkban a cigánymisszió intézményesített formája. A szerteágazó, sokrétű cigánymissziós munka egyik nagyon fontos része éppen a gyerekekkel való foglalkozás. Napközis tevékenység keretében, az iskolai oktatás után foglalkozunk a gyerekekkel, jelenleg huszonöt gyerek jár naponta intézményünkbe, de közel száz gyereket segítünk különböző formában. Az a többlet, amit az iskolai oktatáson kívül kap a gyerek, az eddigi tapasztalatok nyomán, szinte nélkülözhetetlen, ha azt akarjuk, hogy a gyerek tovább tanuljon, vagy legalább elérje azt az átlagos szintet, amit a többségi társadalom gyerekei képviselnek. Márpedig egyik fő célkitűzésünk éppen az, hogy a roma gyerekeknek is lehetőséget, segítséget biztosítsunk a tanulásban, a minél magasabb fokú iskolai végzettségek elérésében.
Ebből is látszik, hogy az egyházak szerepvállalása a cigányok társadalmi beilleszkedésében sokkal fontosabb eszköz annál, mintsem ezt a társadalom, vagy az állam gondolná. A keresztény egyházaknak eszköznek kell lenniük a cigány lakosság felé, de éppen olyan intenzitással eszköznek kell lenni a többségi lakosság felé is. Mert az előítéletek nem egyoldalúak. Fel kell készíteni a cigányokat a társadalomba való beilleszkedés lehetőségeire, de a többségi lakosságot is éppúgy fel kell készíteni a cigányokkal való együttélés feltételeire. És ebben segíthet a legtöbbet az egyház. Ha missziójával, szeretetével példát tud adni arra, hogy az együttélés lehetséges, hogy nem a kirekesztés, hanem éppen a befogadás az az erkölcsi szeretetalap, amire építeni lehet. Ha az egyház jó példával jár elől a romák befogadásával, akkor a többségi lakosság is jobban elfogadja roma testvéreit.
A misszió ilyen értelemben nem is egyházi térítést jelent, nem jelenti vallásunk ráerőszakolását a cigány lakosságra, hanem egyszerűen szeretetet, elfogadást, befogadást jelent. Sajnos több kisebb, új egyház nem így közelíti meg ezt a kérdést, hanem egyszerűen a vallási tanokat akarja ráerőszakolni a romákra, hol félelemkeltéssel, hol téveszmék magyarázásával. Történelmi keresztény egyházainknak bizony ebben a kérdésben is hallatni kell hangjukat. Nem csak keresztény, de erkölcsi felelősségünk is, hogy felhívjuk a figyelmet erre a káros, sokszor a lélekmentés helyett éppen lélekromboló jelenségre.
Ezért kell lelkiekben megerősíteni a keresztény Európát is. Európa gyökerei a kereszténységből fakadnak, jövőt építeni pedig csakis szilárd alapra lehet. Hogy az európai unió a gazdasági együttműködésen túl egy stabil jövőt is jelenthessen, Európa lelkét, alapját kell újra megerősíteni. És az egyedüli alap, amire építkezni kell, nem lehet más, csakis a közös, több évezredes keresztény örökségünk.
Keresztény egyházainknak minél nagyobb szerepet vállalni a romák társadalmi beilleszkedésének segítésében nem csak szükséges, hanem egyenesen küldetés, erkölcsi parancs. A tapasztalat azt mutatja, hogy a többségi társadalom sokkal inkább elfogadja a cigányok jelenlétét a társadalom különböző rétegeiben, ha a cigányokkal nem csak a közös érdek, esetleg a közös nyelv köti össze, hanem a kereszténység megélésében is egy közösséghez tartoznak.
Az európai uniónak, a tagországok kormányainak éppen ezért nagyobb teret, lehetőséget kell biztosítaniuk az egyházaknak ahhoz, hogy a cigányok körében végzett munkájukat megfelelő szinten tudják folytatni. Az egyházak által működtetet intézményeknek, alapítványoknak, egyesületeknek külön támogatási rendszert kell biztosítani, ha vannak ilyenek, akkor pedig azokat megerősíteni. Az egyház, lelki, erkölcsi tartásával, már maga is garancia arra, hogy a támogatások oda jutnak, ahol a legnagyobb a szükség rá. Sajnos szinte naponta kell azzal szembesülnünk, hogy nem minden egyesület, szervezet végzi el azt a munkát, amire különböző eszközökkel támogatást szerez.
Az egyházi intézmények sokszor támogatások hiányában, erkölcsi küldetésből végzik munkájukat. Ezen a konferencián is hangot kell adnunk annak az igényünknek, hogy a valódi munka, a valódi áldozatvállalás függvényében történjen a különböző intézmények támogatása. Európai szinten is oda kell figyelni arra a különböző támogatások odaítélésénél, hogy olyan szervezetek részesüljenek inkább támogatásban, amelyek egyházi alapon, és ezzel együtt szilárd erkölcsi alapon állnak.
A cigánymisszió rendkívül fontos munkája, elhivatása kell legyen az egyházaknak, és mindenkinek, aki egy olyan európai társadalmat akar, ahol a kisebbségeket is a többségi társadalom hasznos részének, vagy legalább részének tekintik. Erdélyből jövet jól tudjuk, hogy mit jelent kisebbségben, sokszor megaláztatásban, másodrendű állampolgárként élni. Etnikai tisztogatásról, nyelvünk háttérbe szorításáról, naponkénti jogsérelmekről, az alkotmányban is rögzített román egységes nemzetállam kisebbségellenes magatartásáról sokat lehetne itt beszélni. Bár a magyarok őshonos lakosai Erdélynek, de ma kisebbségben élnek, csakúgy mint cigány testvéreink Erdélyben, vagy Magyarországon. Talán éppen a közös kisebbségi sors miatt értjük meg jobban cigány testvéreink gondjait.
Rostás Farkas György, magyarországi cigány költő gondolatai alapján mondom: Európában lassanként minden élőlényt, a halakat, madarakat, pókokat, bokrokat védetté nyilvánítják, eszmei értékkel jelölik meg őket. Szeretnénk, ha a kisebbségeket is védenék, ha tudnák, hogy mi is értéket teremtünk, értéket jelentünk
Európa csak akkor lehet a népek együttélését közös sorosban elképzelő hatalom, ha a kissebségekre külön odafigyel, ha minden európai állampolgár számára nem csak egyforma jogokat, életfeltételeket biztosit, de ezeket a jogokat gyakorlatba is ülteti.
Keresztény egyházaink ezért dolgoznak, ezért hallatják hangjukat. Tudjuk, hogy a cigány testvéreink között végzett misszió nem csak nekik válik hasznukra, de mi is sokat tanulhatunk tőlük. Bízunk benne, hogy az európai unió és tagországai is így tekintenek kisebbségeikre, és így fognak a jövőben mindannyiunk épülésére munkálkodni.
Nagy József Barna
szociális munkás – vallástanár
a Királyhágómelléki Református Egyházkerület diakónusa
az Egyházkerület cigánymissziós központjának vezetője
